Soha nem látott mélységekben az SZDSZ népszerűsége. A párt most bűnhődik azért, mert letért a helyes útról. Létezik-e kiút ebből a szorult helyzetből? Molnár Margit, a párt megyei elnöke szerint igen. A múltbéli hibákról és a jövőbeli tervekről beszélgettünk.
– Az európai parlamenti választások után nyilvánvalóan nehéz helyzetbe került az SZDSZ, egyes közvélemény-kutatók szerint ha most vasárnap lennének a választások, 1 százalék körül teljesítene a párt. Van kiút erről a mélypontról?
Molnár Margit: – Azt kell mondjam, szerencsések vagyunk abban a tekintetben, hogy a szavazóink időben figyelmeztettek minket. Az európai választásokon egyértelműen jelezték, hogy letértünk a helyes útról, és változtatnunk kell. Ez a változás azonnal meg is kezdődött, azóta új elnökünk és új ügyvivőink vannak, a régi nagy személyiségek háttérbe húzódtak, és átadják a helyüket azoknak, akik hitelesen tudják képviselni a liberális eszméket. Elindultunk a változás útján, el kell érnünk, hogy kialakuljon egy új, pozitív kép az SZDSZ-ről. Erre szolgál az a tervezet, amelyet kidolgoztunk, és amin jelenleg is dolgozunk. Az „Újratervezés” című terv lesz az alapja a programunknak és a párt megújulásának. Jelenleg a helyzetünket mérjük fel, megnézzük, hogy az egyes megyékben kik azok, akikre építkezhetünk. Úgy tervezzük, hogy az SZDSZ mind a 176 választókörzetben indít jelöltet, méghozzá önálló jelöltet. A folyamat következő nagy fordulópontja december 12. lesz, amikor a küldöttértekezleten módosítjuk az alapszabályt, és végleges formába öntjük az Újratervezést.
– Az imént azt mondta, hogy a választóik időben jelezték, hogy rossz útra tévedtek. Hol volt az a pont, amikor az SZDSZ letért a helyes ösvényről?
MM: – Rendszerváltó pártként az SZDSZ keményen antikommunista párt volt. Amikor aztán 1994-ben koalíciót kötöttünk az MSZP-vel, sokan csalódtak bennünk, sokan érezték becsapva magukat. Ráadásul az első kormányzati ciklusunk végén a szavaiban korrupció ellen küzdő pártot is elérték a korrupciós botrányok, ez pedig további hitelvesztést jelentett. Mindezek mellett a párt stílusa arrogáns és kioktató volt – a budai értelmiség akarta megmondani, hogy mi a jó az országnak. Az elgondolásaik persze nem alapjaiban rosszak, de hiányzott az egyeztetés. Nem tudtuk, mit akar a társadalom, figyelmen kívül hagytuk az embereket. Ezt az arisztokratikus kommunikációt és működést egy plebejus megközelítéssé kell formálnunk, hogy a hétköznapi emberek is megértsék, mit miért teszünk, és hogy mi is megérthessük a hétköznapi emberek problémáit és igényeit.
– Ahogy Ön is mondta, új elnök került az SZDSZ élére, aki azonnal konfliktust generált a frakció és a párt között. Az efféle belső konfliktusok tovább gyengíthetik a pártot.
MM: – A konfliktus alapja az volt, hogy megválasztása után Retkes Attila elnök azonnal lemondásra szólította fel a jelen lévő Kóka Jánost. Tette mindezt azért, hogy a kétfejűséget megszüntesse, ami Fodor Gábor elnöksége alatt a pártot jellemezte. Kóka végül nem mondott le, mi pedig nem erőltettük. Miért is tennénk, hiszen a költségvetés elfogadása után az Országgyűlés érdemi munkát már nem végez a tavaszi választásokig. Erre a rövid időre pedig nincs értelme konfrontálódni.
– Retkes megválasztása után többen is távoztak a pártból, néhány hónappal később pedig létrejött egy egyesület is, melynek tagjai között megtaláljuk a párt korábbi húzóneveit. Egy SZDSZ-konkurens van születőben?
MM: – Valóban megalakult a Szabadelvű Polgári Egyesület, és Magyar Bálint valóban több régi nagy nevet is felkért, hogy vegyenek részt az egyesület munkájában, de nem hiszem, hogy el akarnának indulni a tavaszi választásokon. Akkor sokkal előbb kellett volna kezdeniük a felkészülést.
– Hosszabb távon sem tart tőlük?
MM: – Nem. Éppen azért, amit az előbb vázoltam: még ha a régi nagyok le is tudják vetkőzni az arrogáns stílusukat, az emberek nem felejtenek, ők pedig nem tudnak kilépni a saját árnyékukból.
– Egyre inkább igaz, hogy csak azok a pártok tudnak érvényesülni, akik fel tudnak mutatni egy emblematikus figurát. Egy olyan embert, aki a párt eszméit egy személyben reprezentálja.
MM: – Ezt jól látja, mi is éppen őt keressük.
– Tekintsünk kicsit előbbre, hiszen a parlamenti választások után jövő ősszel az önkormányzatok összetételéről is szavazhatunk. Mit vár itt, Veszprémben?
MM: – Ha tavasszal sikeresek leszünk, és az 5 százalékot elérve parlamenti frakciót tudunk alakítani, akkor úgy gondolom, hogy az őszi választásokon is jó eséllyel meg tudjuk őrizni a pozícióinkat. Ha az emberek látják, hogy képesek vagyunk talpra állni, ha sikerül megerősödnünk vidéken is, akkor elhiszik majd, hogy nem vész el az SZDSZ-re leadott szavazat.
– Mi lesz, ha nem jutnak be a Parlamentbe? Az a párt halálát jelentené?
MM: – Nem jelentené a párt halálát. Az európai választásokon elért eredményünk tulajdonképpen semmi. Innen, a nulláról újra felépíteni a bizalmat kemény feladat, és hosszú távú gondolkozást igényel. A választásokig hátralevő néhány hónap kevés ehhez, ezért mindenképpen a 2010–2014 közötti időszakra marad az építkezés nagy része. Feladni nem fogjuk, mert a liberalizmus olyan eszme, amely nem tűnhet el a parlamentből.
Augusztus 2-án magyar állampolgárok ezreinek tragikus és értelmetlen halálára emlékezünk. Olyan magyar állampolgárokéra, akiket először magyarok korlátoztak emberi és politikai jogaikban, és akik később magyar emberek közreműködésével kerültek a haláltáborokba.
Hozzászólások