2004-től Magyarország az Európai Unió tagja. A tagság intézményesen is az eddigiekhez képest új kontextusba helyezte Magyarországot, s ez lényegesen eltér attól, mint ami történelmünket eddig jellemezte. Magyarország saját szuveneritását megtartva lett egy nagy nemzetközi közösség tagja, amelynek célja az egyesült Európa létrehozása. Az Európai Unió a nyitott piacgazdaságot feltételezi, és kifejezetten pártolja az emberek és eszmék szabad áramlását. Az unió jelmondata szerint: „Egység a sokféleségben”. Ebben az új történelmi helyzetben sok mindent újra kellene gondolni. Hiszen nem kevesen félnek attól, amit az uniós tagság, az egység gondolata nyújt; sokan olyan nemzeti identitásba menekülnek, ami nem a jövő, hanem csak a múlt iránt nyitott. Érdemes lenne intellektuálisan újragondolni szellemi örökségünket s mindazt, amit magyar önazonosságnak, a sokféleségen belül sajátlagosan magunkénak tartunk.
A nemzet politikailag megosztott, ami egy demokráciában természetes. Ez a megosztottság azonban sokszor a magyar nemzeti identitás polarizáltságát is jelenti, ami viszont nem természetes. Megítélésem szerint azonban léteznek olyan közös tartalmak, amelyeket nagyjából-egészében mindenki magáénak vallhat, és teljesítménnyel megszolgált, polgári nemzeti büszkeségre adhatnak okot.
Mindezek alapján úgy vélem, hogy érdemes nyilvánosan elgondolkodni a XXI. századi magyar identitásról. A magam részéről ezt nem csak elméleti vagy történeti síkon képzelem el. Úgy vélem, érdemes lenne tárgyiasult és intézményesült formában megmutatni azokat a dimenziókat, amelyek a lehetséges magyar önazonosságot adják, adhatják.
A javaslat
Szeretném, ha Budapesten, Magyarország fővárosában létrejönne a Büszkeség Háza, s a ház tartalmát egy olyan, állandó s folyamatosan megújítható kiállítás adná, amit én úgy hívok: Magyar Arc.
A javaslat célja: rendszerezetten, bővíthetően, megújulásra képesen a nagyközönség – beleértve ebbe magyarokat és külföldieket – számára felmutatni mindazt, amit a XXI. században a magyarok önmagukénak éreznek, érezhetnek, amitől úgy gondolják, hogy ettől magyarok. Az állandó kiállítás tehát lényegében a magyar identitást kívánja bemutatni; egy olyan identitást, ami tiszteli a múlt értékeit, de kapcsolódik a jövőhöz is.
Ez a kiállítás közvetlenül nem a magyar történelemről szól. Következőleg nem is igazán történeti. Arról szól, amit identitáspolitikának hívhatunk, aminek persze része a történelem, de nem kizárólagos része.
A lehetséges állandó kiállítás csak több tudományterület szakembereinek együttműködésével jöhet létre. A teljes felsorolást mellőzve, csak jelzésszerűen említem meg, hogy a nyelvészettől a történettudományig, a néprajztól az agrártudományig, a műszaki diszciplináktól a sportig, az irodalomtörténetig terjed a skála. A kiállítás tartalma
Az elképzelt kiállítás egészét témakörökre bontva mutatom be. A javasolt tartalmakhoz sok esetben szakmúzeumok tartoznak és mindegyik területnek komoly tudományos háttere is van. Így a kiállítás nem akarja, és nem tudja kiváltani a szakmúzeumokat – nem is ez a célja, hiszen egy ilyen intézmény önálló gyűjtőkörrel nem is rendelkezne. Összességében jelentene új minőséget, éppen azért, mert alapvetően a magyar nemzet önazonossága a tárgya.
1. témakör: Magyar nyelv
Magyarországon Széphalmon már létezik a magyar nyelvnek bemutatóhelye, de itt is elengedhetetlen annak a szellemi terméknek a jelenléte, ami a legsajátabban magyar. Ez pedig a magyar nyelv. Korszerű kiállítási technikákkal, megfelelő tudományos háttérrel egy olyan interaktív bemutatkozási pontot lehetne teremteni, ahol a nagyközönség szembesül mindazzal a szépséggel és finomsággal, amit a magyar nyelv használójának nyújtani képes, hiszen nyelvünk az igazi szellemi otthonunk. Egyben benyomást kaphatunk arról is, hogy nyelvünk – ami hangsúlyosan magyar szellemi termék – milyen befogadó módon viszonyult például a szláv és egyéb hatásokhoz, illetve hogy milyen rokoni szálakkal kötődik a finnugor nyelvcsaládhoz.
2. témakör: Magyar táj
Természetesen Magyarországon minden tájegységnek van saját múzeuma, de itt egy új kontextusban jelenne meg a magyar táj fogalma. Mindazt ide lehetne venni, amit karakteresen a magyarok magyarnak gondolnak: a szláv nevű Balatont, az Alföldet, de kulturális-történeti értelemben a Kárpátokat is. Budapest, a XIX. századi nemzetépítés teremtett tája, a maga nemzeti szimbólummá vált épületeivel sem maradhat ki az összképből.
3. témakör: Magyar állat
Vannak olyan állataink, amelyeket „magyarnak” gondolunk (tudom, hogy egy állat esetében a nemzeti identitás kissé paradox, de itt az emberek identitásáról van szó). Többek között ilyen az őshonossá nyilvánított magyar szürke szarvasmarha, a magyar bivaly, a szőke, fecskehasú és vörös mangalica, a fehér hortobágyi racka, a magyar lúd, a magyar óriásnyúl, a magyar kecske, juh és nyurga ponty. De ugyanígy idetartozik a kuvasz, a komondor, a puli, pumi, mudi, sima- és drótszőrű magyar vizsla, illetve az erdélyi kopó vagy a magyar agár. Természetesen a felsorolás tovább bővíthető, hiszen az szakkérdés, hogy pontosan milyen állatokat tekintenek magyarnak, de az nem szakkérdés, hogy vannak állatok, amiket magyarnak tekintenek. 4. témakör: Magyar étel – gasztronómia
Egy nemzet lényegi sajátossága, hogy van saját konyhája, étkezési kultúrája. A magyarok ebből a szempontból nagyon is szerencsés helyzetben leledzenek, hiszen jó néhány olyan ételünk van, ami jellege, sajátos ízkombinációja miatt magyarnak tekinthető. Ilyen például a budapesti és szegedi téliszalámi, a csabai és a gyulai kolbász, a kalocsai és szegedi fűszerpaprika-őrlemény, a gönci kajszibarack, a hajdúsági torma, a makói hagyma s még sorolhatnám a példákat. De ilyen a különféle alapanyagokból készülő ételek sora, beleértve ebbe meghatározott édességeket is. Talán itt elegendő megemlíteni a gulyást vagy éppen a sokféle töltött káposztát, illetve a kürtős kalácsot, amit – ismereteim szerint – szlovák szomszédaink már uniós védjeggyel láttak el. Ezen a területen nagy segítséget jelenthet a Hagyományok-Ízek-Régiók program keretében létrejött, a hagyományos mezőgazdasági termékeket és élelmiszereket tartalmazó gyűjtemény, de fontos szempontokat tartalmaz az Országgyűlés határozata is (77/2008 (VI. 13)) a hungarikumok védelméről.
5. témakör: Magyar ital
Nagyon karakteres és bővíthető a kör. Természetesen ide tartozik a tokaji aszú, de minimum öt olyan pálinka is, ami európai közösségi földrajzi árujelző védelmet élvez: a szatmári szilva, a szabolcsi alma, a kecskeméti barack, a békési szilva és a gönci barack. De jellegzetesen magyar eredetű termék a szikvíz is, és lassan nemzetközi hírűvé válik a magyar ásványvíz-kínálat is.
6. témakör: Magyar növény
Noha személy szerint ebben eléggé kevéssé vagyok járatos, de az biztos, hogy Magyarország már eddig is európai árujelző védjegyet kért a szőregi rózsatőre és az alföldi kamillára. Szakkérdés, hogy még milyen haszonnövényeket vagy éppen nem haszonnövényeket lehet ebbe a kategóriába besorolni.
7. témakör: Magyar ruha
A kategóriában nagyon sok minden megmutatható. A bocskaitól a huszáregyenruhán át a díszmagyarig bezárólag széles a paletta. De értelemszerűen ide kerülhetnek azok a népviseletek is, amelyek jellegadó módon határozták meg egy-egy magyar közösség öltözködési kultúráját.
8. témakör: Magyar tánc
Úgy vélem, hogy ennek a tematikai egységnek az indokoltságát különösebben nem kell alátámasztani, hiszen az országban ma is nagyon sok kiváló professzionális és amatőr táncegyüttes található. Értelemszerűen ide értődik az a mozgáskultúra amit a néptánc jelent, de benne foglaltatik az is, amit a magas kultúra szintjén gondolnak a magyarok magukénak, így például a palotás is.
9. témakör: Magyar zene
Gondolom a népzenei vetület itt is kihagyhatatlan, de az is a magyar zene fogalmába értődik, ami az egyetemes zenekultúra szerves részévé vált. Liszt, Brahms, Berlioz, Bartók és Kodály éppúgy része ennek, mint a jó néhány magyar zenei motívumot felhasználó Strauss, Kálmán és Lehár is.
10. témakör: Magyar találmányok
Ebben az esetben a döntő szempont az, hogy egy-egy találmány magyar származású ember nevéhez kötődik. Ehhez persze nem szükséges az, hogy a magyar közönség pontosan tisztában legyen a feltaláló személyével, de éppen azért, mert egy ilyen kiállítás a nemzeti identitást nem csak leképezni, hanem ösztönözni is akarja, kifejezetten indokolt ezek felmutatása. Az sem szempont, hogy a későbbiekben egy-egy magyar emberhez kötődő találmány adott esetben másokhoz vándorolt. Ebbe a sorba beleilleszthető lenne a gyufától a golyóstollig, a helikoptertől a dinamóig, a számítógéptől a hidrogénbombáig sok minden. (A tematikai blokk előzményének tekinthető az „Álmok álmodói”, egykor a Millenárison időlegesen létezett kiállítás.) De a magyar találmányok sorába venném be azt is, ami nem tárgyi, hanem szellemi innováció volt, így például az euklidészi világkép megkérdőjelezését is, ami a Bolyaiak nevéhez kötődik.
11. témakör: Magyar Nobel-dijasok
Külön blokkot képeznék a magyar származású Nobel-díjasok tevékenységének és személyének bemutatására. Nagyon fontos és kívánatos, hogy a magyar identitás számára büszkeség tárgyává tegyük a személyes teljesítménnyel elért sikert. S akár adott esetben azt is, hogy ennek a személyes sikernek a záloga, garanciája éppen az volt, hogy valaki elhagyja az országot. Nem a történelmünket kell utólag megváltoztatni, hanem saját identitásunkat kell formálni. Mert ha jól formáljuk az identitásunkat, akkor történelmünk sem lesz önismétlő.
12. témakör: Világhírű magyarok
Magyarország nagyon sok olyan embert adott a világnak, akik különféle területeken megérdemelten nagyon sikeressé váltak. Fotósoktól, íróktól, képzőművészektől, építészektől filmrendezőkig, muzsikusokig, olimpiai bajnokokig, futballistákig terjed a sor. Megérdemlik, hogy teljesítményük okán ők is a nemzeti identitás szerves részévé váljanak.
13. témakör: Magyar képzelet – mesevilág
A magyar kultúra bővelkedik olyan régi és újsütetű teremtett lényekben, akik a képzelet szülöttei és a gyerekkortól kezdve mélyen beágyazódtak a magyar társadalom tudatába. A teljesség igénye nélkül szólva megemlíthető Tündérszép Ilona, János vitéz, Ludas Matyi, Háry János vagy akár Süsü, a sárkány, doktor Bubó, Vuk, Mézga Géza. A magyar mesevilág meghatározó alakjai – akárcsak más kultúrák esetében – általában valamit jelképeznek és ennyiben sok külföldi „rokonuk” van. (Háry János és Münchhausen báró például szinte testvérek.) Egyszerre nacionális és internacionális figurák. Mégis ők nagyon is magyarok, nagyon is a magyar gyerekkultúra világába tartoznak, nagyon is részei annak a komfortérzésnek, ami kultúránkhoz köt minket. Éppen ezért – szerintem – helyük van abban, amit nemzeti identitásnak hívunk – miközben természetesen utalhatunk külföldi „hozzátartozóikra” is.
14. témakör: Magyar átok – turáni átok
A magyar nemzeti önérzékelés meghatározó vonulata a testvérviszály, a belső széthúzás, a pesszimizmus, a fenyegetettség bénító tudata. Úgy vélem, hogy ennek önálló motívumként kell szerepelnie. De annak is, hogy ez a mélyen gyökerező eszmetörténeti vonulat hogyan és miként tudott pozitív feloldást találni. Azaz itt szerepet kaphatna 1848–49, 1956, illetve 1989, amikor is a magyar nemzet a belső megosztottságon, a kilátástalanság érzetés felülkerekedve képes volt átütő erejű, érzelmileg is egységesítő érdekkifejezésre.
15. témakör: Mitológia és szimbolika
A tematikus blokk négy elemből állhatna. Szerepet kaphatna benne a magyar eredetmítosz (Hunor, Magor, csodaszarvas, turul, rovásírás stb.). Itt lenne a helye annak is, ami szimbolikusan a magyar állam ezer évét jellemezte (korona, történelmi zászlók, címerek). De ide tartoznának a modern nemzettudat emblematikus kifejezőjévé vált szövegek illetve szöveg-zene kombinációk (Himnusz, Szózat, Nemzeti dal). Végül nem maradhat ki az a népi szimbolika sem, ami különféle ábrázolatokon a magyarságra jellemző stílusvilágot hozott létre (hímzések, motívumok).
16. témakör: Vendégarc
A nemzeti identitás különféle területeit együttesen megjelenítő, folyamatosan megújítható állandó kiállítás – éppen hogy az európai nyitottság miatt – nem nélkülözhet egy vendégtermet. Helyes és gesztusértékű mozzanat lenne, ha a nemzeti identitást bemutató kiállítás folyamatosan nyitott lenne Európára, a tőlünk különböző sokféleségre. Ennek az a megoldása, hogy legyen egy vendégterem, és a vendégteremben mindig az az ország, illetve nemzet mutatkozzon be, amelyik az Európai Unió soros elnökségét éppen betölti. Miután az elnöki poszt félévente változik, tehát évente két ország foglalhatja el ezt a pozíciót. Az uniónak jelenleg 27 tagállama van, tehát a jelen állás szerint 13 és fél évenként kerülne sor egy-egy nemzetre. Itt kicsiben ugyanaz lenne a feladat és a kihívás, mint a magyarok esetében. Mutassák meg önmagukat.
Nagyon fontos, hogy a kiállítás a legkorszerűbb kiállítástechnikával készüljön, s ez nemcsak a korszerűség okán lényeges, hanem azért is, mert egyszerre kell, hogy élvezhető legyen magyarok és külföldiek számára is. Az is elengedhetetlen, hogy használjuk, felhasználjuk mindazt az intézményes és tudományos hátteret, ami egy ilyen vállalkozáshoz a rendelkezésünkre áll.
Az elképzelt intézményhez járulékos elemek is csatlakozhatnak. Az magától értetődő, hogy a bemutatott termékeket, zenei CD-ket stb. árusító bolt lehetne az épületben. Az is kézenfekvőnek tűnik, hogy a látogatók számára legyen egy olyan étterem, ahol csak magyar, illetve a vendég nemzet ételeit készítik, italait fogyaszthatják. Tehát bizonyos értelemben itt a magyar kultúra meghatározott termékeinek piaci PR-jára is lehetőség nyílik. (De ugyanígy elképzelhető az is, hogy a magyar kulturális intézetek az adott kiállítás különféle dimenzióit végigutaztatják azokon a nyelvterületeken, ahol tevékenykednek.) Nem utolsósorban az épület részét alkotó rendezvényközpont teret adhatna mindannak, ami majdan a kiállítás tematikájához kötődő, illeszkedő esemény.
A helyszín kérdése
A létesítmény, illetve kiállítás kiemelt helyszínt igényel. Azért kell a kiemelt helyszín, mert maga a tárgy kiemelt jelentőségű, hiszen a nemzeti közösség képét és önképét reprezentálja.
Éppen ezért személy szerint azt tartanám jónak, ha az intézmény a budai Várban kapna helyet, méghozzá ott, ahol az egyik utolsó háborús seb éktelenkedik Budapest testén. A volt Honvédelmi Minisztériumra, illetve a vele egykor egybeépült Honvéd Főparancsnokság telkére gondolok. Tudom, hogy már sok elképzelés és terv készült erre vonatkozólag, de egyikből sem lett semmi. Talán egy új és új típusú intézmény létrehozása lökést adhat annak, hogy a Várnegyedbe bekerüljön egy olyan spirituális pont, amire a Várnak, Budapestnek, az országnak és a nemzetnek is szüksége van.
Mint az javaslatomból kitetszik, a bemutatni kívánt elemek száma akár bővíthető is. Az egész elgondolás szerkezetében olyan, mint a lego-játékoknál használt alaplap. Bármi rárakható, kicserélhető, bővíthető, újraépíthető. A flexibilitás szerves tartozéka az elgondolásnak. Természetesen a helyszínt illető javaslat sem tekinthető dogmának. Ami ebből fontos, hogy a hely nem lehet mellékutcában, vagy a város valamely eldugott pontján. Ha a Várnegyed területe nem tűnik járható útnak, akkor más, de kiemelt helyszínt kellene keresni.
Tudom, hogy sokan azt gondolhatják, mennyibe kerülhet egy ilyen vállalkozás, s vajon megengedheti-e ezt magának az ország. Természetesen nem tudok választ adni arra, hogy mindez mennyibe kerülne, s azt végképp nem tudom, hogy mikor mit engedhet meg magának a mindenkori magyar kormányzat. De azt tudom, hogy minden, ami kultúra, az nagy valószínűséggel megmarad, s minden, ami nem kultúra, az előbb-utóbb nagyjából-egészében eltűnik vagy eljelentéktelenedik. S ha Magyarországnak saját nemzeti identitására, saját öntudatára, saját arcának megmutatására, saját büszkeségére nincs pénze, akkor kérdem én, mire van? Szégyelljük azt, amit szégyellnünk kell, de merjünk büszkének lenni arra, amire büszkék lehetünk.
Hiszem, hogy a jövő felé nyitott, Európa sokféleségének szerves részét képező magyar nemzeti identitás csak akkor lesz életképes, ha tiszteletben tartja eddig létrejött értékeinket s egyben jelzi azt a kulturális nyitottságot, ami alkalmassá tette és teheti arra, hogy az európai zenekarban önálló szólam legyen.
Hozzászólások