SZDSZ Veszprém megye

Tisztelt Közgyűlés!

Összeszorult torokkal tudom csak kimondani a súlyos szavakat: Arató Tamás, városunk volt alpolgármestere pár napja elhunyt. Nincs többé. De remélem ez utóbbi nem igaz. Vallom, hogy addig él egy ember, amíg emlékeznek rá. Addig nem veszítjük el, addig köztünk van.

A rendszerváltás hozta őt városunk közéletének színpadára, mint ahogy sokunkat. A szabad szakszervezeti mozgalomból indult és 1990 óta volt szabaddemokrata politikus. Közülünk, akik az újjászülető demokrácia hajnalán itt Veszprémben mozgolódtunk, talán ő volt a legtehetségesebb. Igazi őstehetség volt. Eredeti ötletei voltak, jól írt, kiváló retorikával beszélt. Soha nem felejtem el első nyilvános megszólalását az egyetemi T1-es teremben.

Az 1990-ben megalakult önkormányzatban a Szociális Bizottság elnöke lett. Olyan időben, amikor a szociális ellátó rendszert és intézményeit újra kellett gondolni, alakítani a szükséghez és szükség volt bőven. Mind a mai napig alapvetően az általa megálmodott, kidolgozott és megvalósított rendszer működik városunkban. Tamásra jól illik Göncz Árpád akkori köztársasági elnök hitvallása: „Azoknak a szolgája akarok lenni, akiknek nincs szolgája”. Tamás valóban azoknak a szolgája volt a szó legnemesebb értelmében, legyenek azok idősek, elesettek, munkanélküliek, hajléktalanok, fogyatékkal élők. Mindig megtalálta velük a hangot, népszerű is volt közöttük. Mindenki a keresztnevén szólította, tamásozta és talán ez a legtöbb, amit egy politikus a közösségtől megkaphat, elérhet. Ez a szeretet.

16 éven keresztül volt képviselő és ebből 8 évet alpolgármester. Nem épített karriert, nem gyűjtött vagyont, nem alapított vállalkozást, csak szolgált. SZOLGÁLT, csupa nagybetűvel. Ha voltak is hibái, – kinek nincsenek - e pillanatban nem homályosítják el művét, holnap már emlékét. Adózzunk Tamásnak most egyperces néma felállással, gondolatban idézzük fel alakját, és önkritikával nézzünk magunkba is: Miért hagytuk, hogy így legyen?

Szalay András
Szabaddemokrata frakcióvezető