"Szeretném, ha Budapesten, Magyarország fővárosában létrejönne a Büszkeség Háza, s a ház tartalmát egy olyan, állandó s folyamatosan megújítható kiállítás adná, amit én úgy hívok: Magyar Arc." - Gerő András Várpalotán ezzel a gondolatébresztővel kezdte a magyar nemzeti idetitásról szóló beszélgetést. Létrehozták már a Terror házát, a Holokauszt múzeumot, Várpalotán a Trianon múzeumot. Ezek a kiállítások azonban a nemzeti szégyeneinket mutatják be. Miért nem tudunk büszkék lenni mindazokra az értékére, amelyeket magyarok hoztak létre, ami bennünk, magyarokban él és valóban büszkék lehetünk rá?
Színvonalas, jó hangulatú beszélgetésre került sor. Ehhez jelentősen hozzájárult dr. Szigethy István közíró is, aki munkássága során a magyar eredetet, rokonságot kutatta. A 2001-ben megjelent Négyszínű ember című könyvében már kifejtette, hogy: "Népünk akkor foglalhatja el méltó helyét az emberiség családjában, illeszkedhet az egyre bővülő nemzetközi együttműködésbe, ha közben önmagunk különlegességét felszínre hozzuk, de számolunk makacs hibáinkkal is."
A hallgatóság is szívesen megosztotta gondolatait a résztvevőkkel.
Hozzászólások