Veszpémpresszó Törzsasztal kezdeményezését igen jó ötletnek tartom. Persze sok függ attól, hogy milyen lesz a megvalósítás. Mivé tesszük mi magunk, akiket felkértek erre a szándékok szerint színvonalas értelmiségi párbeszédre, és akik majd az internetes fórumozás szokásjoga alapján névtelenül hozzászólnak, véleményt nyilvánítanak olyan stílusban és tartalommal, ami nem feltétlenül tükrözi a törzsasztal létrehívóinak eredendő szándékát.
A „Veszprém értékelés vitaindító” anyaggal szeretnék foglalkozni ebben az írásban. Első látásra pártatlannak, részrehajlásmentesnek tűnik az anyag, hisz kérdésként teszi fel, hogy lefelé vagy felfelé tart-e a város? Majd felsorolja a városvezetés kétéves munkájának pozitívumait, mintha ezek a tényszerű – bár esetenként pontatlan – dolgok kizárólag az önkormányzati többség érdemei lennének. Ezt követően kritikusan értékeli a jelen helyzetet azt sugallva, mintha ez az önkormányzati kisebbség, vagyis a helyi ellenzék sajátos látásmódja lenne csupán.
A városvezetés és szurkolóik – beleértve a baráti sajtót is – szerint minden megváltozott, egész más fejlődési pályára és ütemre állt át a város. Minden szebb most, az utcaképtől a városi tulajdonú cégek működéséig, a fejlesztési tervektől a polgárokkal és a gazdasági szereplőkkel való párbeszédig. Ráadásul mindezen eredmény „a nehéz örökség, a gazdasági válság és a kormányzati nehézségek ellenére” született meg. Hab a tortán, hogy távol szeretnék tartani magukat a személyeskedő pártvillongásoktól. Ezek szerint minden olyan kritikai elem, de még a kérdés is kiiktatandó, ami zavart okoz az elkötelezett cél elérésében. Mi ez a cél? Boldogítani a népet minden áron. Mindenkinek azt mondani, amit hallani szeretne. Az ellenfelekkel pedig kíméletlenül le kell számolni, beleértve a belső kritikát is. Tipikus bolsevista szemlélet. Ilyen lenne a mai többség? Bízom benne, hogy nem.
Most pedig nézzük a másik térfelet. Az ellenzéki oldal illetve a kritikus megközelítés valóban csak annyi, hogy a váltás óta minden rosszabb lett? De legalább is lehetne jobban kiaknázni a fejlesztési lehetőségeket? Ami jó ötlet, azt is rossz helyen, rossz időben, tehetségtelen emberekkel akarja a vezetés megvalósítani? Pedig az előző városvezetés milyen jól előkészített illetve a megvalósítás szakaszában lévő projektekkel adta át a várost az új többségnek. Akik aztán elszerencsétlenkedték az egészet, mintegy háromszorosára növelve (közel 6 milliárd forint) a város adósságát, eladtak potom áron ingatlanokat, emelték az adókat és a közszolgáltatások díjait, miközben nem lett ingyenes még a parkolás sem. Ilyen lenne a mai kisebbség? Remélem, hogy nem.
Ha mindkét szemlélet így lenne igaz a maga módján, akkor egy politikailag el nem kötelezett veszprémi honfitársunknak (ha van e hazában egyáltalán ilyen ember) nehéz igazságot tenni a két nézet között. Tényleg szebb, vagy csak szebbnek látszik Veszprém? Tényleg rosszabb, vagy csak rosszabbnak látszik a városunk? Az objektív valóság azt hiszem mindkét kérdés esetében a „csak szebbnek látszik”-ot illetve a „csak rosszabbnak látszik”-ot igazolja. Attól függ tehát a városunk helyzetének megítélése, Kedves Törzsasztal, hogy ki nézi. Így lesz igen gyorsan bűnből, hibából erény, jószándékból bűn és szándékos városrontás.
Nézetem szerint bármelyik politikai csoportosulás hitelességét az bizonyítja leginkább, hogy a saját berkein belül megfogalmaz-e kritikát, elsősorban a sajátjait veszi-e górcső alá és csak azután keresi a másikakban a hibát. Ki meri-e mondani, hogy tévedett valamiben, netán elszúrt valamit? Nem gyanús-e az, ha valaki tévedhetetlent játszik?
Ez a hitelességi kritérium fokozottan érvényes a sajtóra és annak minden formájára. Hisz ha ki nem mondottan is, de minden médium tartozik valahová, de legalább is besorolják valahová, esetleg szimpatizál valamelyik oldallal, van egyértelmű elkötelezettségű a tulajdonosa, az olvasótábora. Legyen konzervatív, liberális, vagy baloldali irányultságú, de hiteles csak akkor lehet, ha a sajátjaival is kritikusan bánik. Azért, mert így demokratikus. Ha pedig nem, akkor az fundamentalista gondolkodás, mely a jó és a rossz harcára egyszerűsíti le a világot.
Akkor hát hol is tart a város? Azt hiszem, hogy valahol a lehetőségei mentén halad, ahogy az előző önkormányzati ciklusokban is. Hiteltelen és hamis az a vélekedés, hogy korábban minden garázdálkodás, ingatlanvagyon-felélés, polgársarcolás, sajátzsebtömés volt, most pedig felelős, a gazdálkodáson belül tervszerű ingatlangazdálkodás van, tehermérséklés, párbeszéd és szerény szolgálata az embereknek. Ahogy hiteltelen ennek fordítottja is.
Meg kellene végre értenünk és el kéne fogadnia ezt a kívülről hangoskodóknak (bár érdekes, hogy mostanában nincsenek is), hogy közösek az eredmények, de a kudarcok is. Csak időnként más-más mértékű bennük a felelősség. Hiszen nem egymástól hermetikusan elzártan követik egymást a négyéves ciklusok. Minden egymásra épül. Ezért nem kellene, hogy probléma legyen egyik oldalon sem abból, ha egy új testület az első két évében lényegében az elődök által elkezdett fejlesztési projekteket és létesítményeket valósítja meg, fejezi be, adja át, avatja fel. Így van ez Veszprém esetében is az útfelújításokkal, a lassan befejeződő szennyvízprojekttel és a lassan elkezdődő hulladék projekttel, a befejezett intézmény felújításokkal, az Arénával, de még az embrionális állapotban lévő „Kertek és Kolostorok” című Séd-völgyrehabilitációs projekttel is. Egészségesen demokratikus légkörben nem kell ezeket PR fogásból kisajátítani! Ahogy az eseményeket sem, hisz a gondolatébresztő szerkesztőségi írásban felsorolt Tánc Fesztiválja, az Utcazene fesztivál, a Veszprémi Ünnepi Játékok, de még az Illatos Advent is megvoltak már az előző ciklusban is. Ez se nem baj, se nem érdem, de viszont tény. A külkapcsolatokat is nagyjából viszi a lendület tovább. A városi kitüntetések is ugyanazok, csak a döntéshozók aránya lett erősen eltorzítva a többség javára.
Veszprém nem szürke város. Soha nem is volt az, csak egyesek annak látták. Veszprém szép és élhető város, csak egyesek nem ilyennek érezték. Veszprémnek sok év óta megvannak a sajátos programjai, szerethető és színvonalas kulturális élete, csak jobbára azok kritizálták, akik nem is jártak ezekre. A mindenkori polgármester természetes szereplője a helyi média minden rezdülésének, csak korábban ez egyeseknek csípte a szemét. Ahogy a parkolás is lehetetlennek, drágának tűnt korábban egyeseknek, ma pedig rendben van és fontos városi bevételi tétel. A közüzemi díjak emelkedésén is sokat sírtak egyesek, ma pedig szót sem lehet hallani ennek szociális vetületéről. Korábban intézmény bezárások voltak, most ésszerűsítés és szép új helyre költözés. Korábban az ingatlan vagyon elkótyavetyélését látták egyesek, ma a költségvetés egyensúlyát féltik. Egyesek szerint 16 év alatt nem fejlődött semmit a város, bezzeg az elmúlt két esztendő valóságos sikertörténet. Csak tudnám, hogy kik azok az egyesek?Kedves Törzsasztaltársaság! Ti tudjátok kik ők?
De nézzünk előre! Fölösleges tovább összehasonlítgatni a ciklusokat, hisz a külső körülmények, pályázati pénzforrás lehetőségek, különösen az Európai Uniós csatlakozást követően gyökeresen és pozitív irányba változtak. Én azt várom a városvezető többségtől, hogy a második félidőben rukkoljon már elő ténylegesen saját kezdeményezésekkel. Kétségtelen, hogy próbálkoznak és jó útnak is tartom az integrált városfejlesztési projektet, de bizonytalan ugyanakkor a repülőtér. A felvezető írásban szereplő szöveg eredményként való feltüntetése, tudniillik „rövidesen megépül a város új uszodája, illetve dubai pénzből egy sportszálloda” nekem kicsit elfogultnak tűnik.
Tisztelt Törzsasztal Tagok! Ezek a gondolatok keltek bennem életre a szerkesztőségi felvezető írás kapcsán. Megtiszteltek, ha elolvassátok. Én is örömmel veszem gondolataitokat. Véleményeink elszállhatnak érintetlenül egymás mellett, ahogy egymással párhuzamosan születtek. Ellenben meg is vitathatjuk ezeket. De azt javaslom, hogy azt ne fundamentalista attitűddel, hanem egymás gondolatai iránt nyitottan tegyük. Tényre ténnyel, érvre ellenérvvel, szóra szóval, mondatra mondattal reagáljunk.
Köszönöm megtisztelő figyelmeteket!
Szalay András
szabaddemokrata frakcióvezető
forrás: http://vpress.hu/
Családtagok és kollégák, képviselő társak és barátok, valamint a veszprémi demokratikus pártok reprezentánsai részvételével január 9-én délután Veszprémben a Vámosi úti temetőben helyezték örök nyugalomba Arató Tamás néhai alpolgármester földi maradványait. Az önkormányzat részéről Porga Gyula alpolgármester méltatta az 55 évet élt szabaddemokrata helyi politikus városépítő érdemeit, a szociális ellátórendszer kialakításában végzett munkáját és kedves, emberséges, empatikus megnyilvánulásait 16 éves önkormányzati képviselősége folyamán. Arató Tamást az önkormányzat saját halottjának tekinti. Sírjára a sok virág között elhelyeztük az SZDSZ Veszprémi Szervezetének és Fodor Gábor elnök koszorúit is. Emlékét megőrizzük.
Január 9-én a koraesti órákban minden protokolltól mentesen, néma főhajtással tisztelegtek az SZDSZ és az MSZP veszprémi tagjai, szimpatizánsai az 51 évvel ezelőtt épp e napon ártatlanul kivégzett dr. Brusznyai Árpád tanár mellszobra előtt, mely a Lovassy László Gimnázium bejárata előtt áll. A mártírhalált halt ’56-os veszprémi hős hiteles emlékhelyének mindig is ezt a helyszínt tartották a megemlékezők, hisz ha nem is ebben az 1968 óta álló új épületben, de mégis csak a Lovassy gimnáziumban oktatott a nagyműveltségű, klasszika-filológus. Sem ünnepi beszéd, sem aktuálpolitikai kicsöngés nem volt, csak a fehér rózsák és a pislákoló mécsesek melengető látványa hívta fel az arra járók figyelmét erre a szomorú napra.
Húsz évvel a rendszerváltás után legalább közös álláspontot szeretne a demokratikus politika erőknek Fodor Gábor, de először kinyittatná a vasúti és autóbusz várótermeket a nagy hideg miatt.
Tisztelt Gyászoló Család!
A Fidesz politikusai szerint a válsággal adócsökkentéssel lehet fölvenni a harcot, s nemzetközi példákra hivatkoznak, amelyek azonban némileg sántítanak. A Fidesz szerint az adócsökkentés munkahelyeket teremt, egyes közgazdászok szerint viszont ez nem ennyire egyértelmű.
Hozzászólások